Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rákosi vipera

2011.06.02

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) egy kizárólag Magyarországon előforduló, rendkívül ritka mérgeskígyó-alfaj, a Kárpát-medence faunájának elismerten legveszélyeztetettebb állata. Az idők folyamán – Rákosi Mátyásra tekintettel – politikai okokból (és a faj szempontjából helytelenül) parlagi viperának és rákosréti viperának is nevezték. Az Alföldön a homoki vipera névvel illették, azonban a hivatalos természettudomány ezt a megnevezést egy másik faj (Vipera ammodytes) megjelölésére alkalmazza.

Rendszertani besorolása 

A rákosi viperáról már Entz Géza is írt az „Adalékok Erdély herpetológiájához” c. művében, de itt a keresztes vipera egyik változataként mutatta be, nem mervén önálló fajként leírni. A fajt 1892-ben kezdte kutatni Méhelÿ Lajos, a kor jeles zoológusa, miután Herman Ottó 1892. április 28-án a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályának 5. Értekezletén két, a Rákos-patak rétjén fogott „keresztes viperát” mutatott be. Vizsgálódásai eredményeképpen Méhelÿ 1893. május 29-én megjelent esszéjében a szóban forgó példányokat külön alfajként (Vipera berus var. rakosiensis) írta le, majd a British Museum herpetológusával, George Albert Boulenger-vel folytatott levelezés során nagy nehezen elfogadta, hogy valójában az itáliai elterjedésű Vipera ursinii – melynek 1911-ben egy másik alfaját, a karsztviperát (Vipera ursinii macrops) is ő írta le – alfaja. Az ITIS jelenleg – a rendelkezésre álló adatok elégtelensége miatt – egyik leírt alfajt sem ismeri el.[1][2][3]

A Vipera ursinii egyéb alfajai

Karsztvipera (V. u. macrops)

Előfordulása

A rákosi vipera eredetileg Ausztriától Bulgáriáig előfordult, de mára már mind e két országból, mind Románia területéről kipusztult. A hajdan két, hansági és alföldi területen létező, nagyobb magyarországi állomány mára kisebb csoportokra szakadt szét. A nyugati populációk elsősorban nedves réteken, lápokon, legelőkön, míg a Duna-Tisza közi állomány a Kiskunság száraz, sztyeppi területein él.

Megjelenése 

Fiatal egyed

Az alfaj alapszíne szürkés vagy sárgásbarna, hátán a keresztes viperára emlékeztető, egyedre jellemző, sötétbarna cikcakkmintázat fut végig, amit az oldalakon hasonló színű foltok kísérnek. A hasi oldal szürkeségét piszkosfehér foltok tarkítják. Létezik egy ún. babos változata is, amely hátszalagja apró foltokra, babokra esik szét.[3]

A rákosi vipera meglehetősen rövid kígyóféle, a legnagyobb mért hím 47,1, a leghosszabb nőstény pedig 59,8 centiméteres volt. A méret mellett a farok hossza és a farokpajzsok száma (a hímeknél 32–38, a nőstényeknél 22–30) alapján lehet megkülönböztetni a nemeket.

Életmódja 

Mint minden hazai hüllő, a rákosi vipera is telel. Október közepe táján vonul el egy szárazabb, fagymentes helyre (leginkább rágcsálók elhagyott járataiba), ahonnan csak áprilisban kúszik elő meglehetősen legyengült állapotban. A fiatal példányok elsősorban ízeltlábúakkal, különösen egyenesszárnyúakkal táplálkoznak, a kifejlett egyedek emellett kisemlősöket, gyíkokat és madárfiókákat is fogyasztanak. Évente háromszor vedlenek: tavasszal, nyár közepén és röviddel a téli álomra vonulás előtt.

Szaporodása

Áprilisban kerül sor a párzásra. Az időjárástól és táplálékkínálattól függően kb. 100 nappal később, július-augusztusban, olykor szeptember elején kerül sor a fialásra. Az utódok átlátszó, puha burokban fejlődnek, és nem ritka, hogy már az anyaállat testében kikelnek. A tojások száma 4-16 között változhat, általában a nőstény korának előrehaladtával emelkedik. Az azonnal kikelő, szüleik mintázatát viselő, 12-16 centiméteres utódok hamarosan levedlenek. Az első évben havi rendszerességgel kerül sor vedlésre, majd a növekedés lassulásával mind ritkábban.

A mérge

A kígyó félénk, rejtőzködő életmódja és alacsony példányszáma miatt marásra rendkívül ritkán kerül sor, ráadásul a rövid méregfogakon kereszül fecskendezett kis mennyiségű, gyenge méreg hatása megközelítőleg egy méh csípésével azonos. Erős szervezetű emberekre ártalmatlan. Mérge legfeljebb gyenge rosszulétet, kiütést okozhat, marása ellen szérumot sem készítenek. Halálos marásról nem tudunk, ám az esetleges allergiás reakciók miatt kígyómarás esetén mindenféleképpen érdemes orvoshoz fordulni.

Védettsége

Az alfajt leginkább élőhelyének csökkenése, szétdarabolódása fenyegeti, katasztrofális állománycsökkenésének okai nem tisztázottak. A két hansági és legfeljebb tíz alföldi populáció kb. 500 egyedet számlál, de ennél lényegesen kisebb is lehet a vadon élő állomány. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2004-ben az Európai Unió LIFE-Nature keretének 50%-os támogatásával hosszútávú védelmi programot indított be, melynek keretében a Kiskunsági Nemzeti Parkban létrehoztak egy Rákosivipera-védelmi Központot a Rákosi Vipera Védelmi Tanács szakmai felügyelete alatt, az ELTE Genetika Tanszékének és a Fővárosi Állat- és Növénykertnek az együttműködésével. A kunpeszéri központban e célra befogott egyedek szaporítása folyik a szükség szerinti visszatelepítések céljára.[4] A központban 2010 szeptemberében már hétszáznál is több – tehát a vadon élő állomány egészét meghaladó számú – rákosi viperát neveltek.[5] A program sarkalatos pontja továbbá az élőhely-rekonstrukció és az érintett területek lakosságának tájékoztatása. 2009-től az érintett szervezetek LIFE+ támogatással folytatják a programot.

A rákosi vipera, Magyarország egyetlen endemikus gerincese 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értéke 1 000 000 forint. A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint veszélyeztetett, szerepel a Berni Egyezmény II. és a CITES I. Függelékében is.

 

Lap tetejére

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Viagra Marken EllVova

(EllBroame, 2019.08.29 07:18)

Buy Nitrostat Without A Prescription No Prescription Levora Propecia Comida <a href=http://bmpha.com>prix levitra bruxelles</a> Prix Du Medicament Kamagra Feline Cephalexin Diarreah